Amikor kint esik és csak esik, és sötét van, és hideg, akkor kell valami finom, meleg. Az őszben azért van valami jó is: a dió. Egyenesen imádom! Ráadásul Anyukámnak van egy szupermenő diós kalács receptje, ahol a töltelék és a tészta aránya kb. négy az egyhez, szóval isteni. Mivel a gyümölcsökből is kisebb már a választék, a pitetésztát most a diós töltelékkel töltöttem: szerencsére nem kellett csalódnunk.
Hozzávalók a tésztához:
- 40 dkg mandulaliszt
- 10 dkg növényi vaj
- 2 dl mandulatejszín
- 1 nagyobb alma
- fél dl víz
- 5 dkg nyírfacukor
- 2 ek. útifű maghéj
- 2 tk. szódabikarbóna
- egy csipet só
- porcukor a tetejére (porcukorból is van már mindenféle egészségesebb változat is, én a nyírfacukrot szoktam kávédarálón darálni)
És a híres diós töltelék:
- 20 dkg dió
- 2 ek. méz
- 2 ek. sárgabarack lekvár
- 1 dl növényi tej
- egy citrom reszelt héja
A tésztát az almás pitéhez vagy az áfonyás pitéhez hasonlóan készítem el, de azért kicsit trükközök majd a formával.
1. Összekeverem a száraz anyagokat: a mandulalisztet, a cukrot, a csipet sót, a szódabikarbónát, az útifű maghéjat.
2. Hozzáadom a növényi vajat, a tejszínt és az almát. Ha kell, konyhai robotgéppel is rásegítek.
3. A végén kézzel gyúrom, hogy lássam, összeáll-e a tészta.
4. A tésztát egyenesen a sütőpapírra teszem, ott formázom, mert ugye elég instabil :) Szóval sodrófával téglalap alakúra nyújtom.
5. Elkészítem a tölteléket: a tejet, a mézzel és a lekvárral felforralom, hozzáadom a diót és a citromhéjat, jól elkeverem. Ha híg, tovább főzöm, ha sűrű, tejet adok még hozzá.
6. A kinyújtott tésztát gondolatban három részre osztom. A középső oszlopra jön majd a töltelék, a két szélét pedig ferdén bevagdosom, és ezeket fogom majd a középső részre hajtani, szépen egymásra, olyan lesz, mintha fontam volna.
7. Ráteszem a tölteléket a tésztára, ráhajtogatom a szélét. Figyelek, hogy a két végét kicsit össze is fogjam, ne folyjon ki a töltelék. A maradék tölteléket jól megeszem :)
8. Kb. 200 fokon max. fél óra alatt megsütöm.
