Nem tudom miért, de sokáig úgy voltam én is az áfonyával, mint a vendégek a My Blueberry Nights című Wong Kar Wai filmben: felfalják az almás pitét, de az áfonyáshoz hozzá sem nyúlnak. Andris kitartó áfonyapárti kampánya miatt viszont mostanában már rendesen kezdtem lelkiismeret-furdalást érezni, ő ugyanis nagyjából napi rendszerességgel magyarázza el miért is MUSZÁJ áfonyát enni. Minden alkalommal olyan lelkesedéssel és olyan részletgazdagon adja elő az áfonya utolérhetetlen érdemeit, hogy úgy döntöttem, ő is megérdelmi azt az elképzelhető legnagyobb dicsőséget, ami csak gyümölcsöt érhet, hogy süti lesz belőle.

Előtte azonban íme Andris érvei az áfonya mellett:

• javul a kapillárisok vérellátása, ezért szerinte ha sokat eszem, majd nem lesz hideg a kezem meg a lábam
• minden zöldségnél és gyümölcsnél több antioxidáns van benne
• jól hat az emésztésre, gyulladáscsökkentő
• késlelteti az öregedéssel járó kognitív problémákat
• javítja a látást (na egy pitétől azért nem javult dioptriákat a szemünk:) )

Hozzávalók:

A tésztát az almás pitéhez hasonlóan készítem el:

1. Összekeverem a száraz anyagokat: a mandulalisztet, a cukrot, a csipet sót, a szódabikarbónát, az útifű maghéjat.

2. Hozzáadom a növényi vajat, a tejszínt és az almát. Ha kell, konyhai robotgéppel is rásegítek.

3. A végén kézzel gyúrom, hogy lássam, összeáll-e a tészta.

4. A tészta kétharmadát egy kikent piteformába teszem és kézzel belenyomkodom.

5. Elkészítem a tölteléket: az áfonyát összekeverem a cukorral, ráöntöm a citromlevet és hozzáadom annak reszelt héját is. Rögtön a tésztára is teszem.

6. A maradék egyharmad tésztából sodrom a rácsokat, óvatosan a tetejére teszem.

7. Kb. 200 fokon max. fél óra alatt megsütöm. Miután kisült, Norah Jones dalával tálalom. :)