A krumpli a menedékem. De tényleg. Nem is tudom, mi lenne velem, ha krumplit sem ehetnék. Ebben a diétában amúgy az a jó, hogy az eddig mumusnak számító ételek (pl. olajos magvak, krumpli :) )szépen visszaszivárogtak. Eddig igyekeztem elkerülni őket, mondván, hogy milyen hízlalók. De most gyakorlatilag nem tudok annyit enni, hogy hízlaló legyen, szóval jöhet a krumpli. :)

Gyerekkoromban sokszor készített Anyukám ehhez hasonló töltött krumplit. Az a jó benne, hogy bármivel lehet tölteni, amit szeretünk. Andris nyomásának engedve azért mindig törekszem rá, hogy valami húsféle is legyen benne. Étel intolerancia előtti időkben tettem bele krémsajtot, tejszínt, reszelt sajtot, de volt, hogy tojást is. Most itt a mindenmentes változat. Andris szerint isteni lett. :)

Hozzávalók:

• krumpli, jó nagyok, nekem kettőnknek két evésre úgy 8 db
• 25 dkg kockázott bacon
• 2 szelet bacon (csak a tetejére dekornak, szóval ez elhagyható)
• 5-6 szál újhagyma (de lehet akár vöröshagyma is, ízlés dolga)
• 1-2 dl mandulatejszín
• só, bors, szerecsendió

Elkészítés:

1. A krumplikat héjukban nagyjából készre főzöm. Érdemes a vízbe egy kis sót tenni.

2. Amikor már könnyen bele tudom szúrni a villát, de még nem esik szét, kiveszem a vízből, és lehűtöm.

3. Amikor már meg tudom fogni, lehúzom a héját, és kivájom a krumplikat. Így mindegyikben lesz egy kis üreg, amibe majd a tölteléket teszem. A kikapart krumplit félreteszem, még kelleni fog.

4. A felkockázott bacont és az apróra karikázott hagymát összekeverem, és hozzáadom a kivájt és összetört krumplit.

5. Elkezdem hozzáadni a mandulatejszínt; annyit adok hozzá, hogy összeálljon, de ne legyen folyós.

6. Sóval, borssal és szerecsendióval fűszerezem.

7. Díszítésként egy kis bacont teszek a tetejére.

8. 200 fokos sütőben kb. húsz perc alatt készre sütöm. Ha megpirult a bacon, már jó is.

Tíz perces, mert tíz perc elkészíteni, és nagyjából ennyi idő alatt el is fogy.

A munkahelyemen a büfé egyik slágerterméke a kókuszgolyó. Éppen ezért nincs olyan nap, hogy ne lássam, ahogy valamelyik kollégám lelkesen, jóízűen majszolgat egyet. És éppen ezért kellett elkészítenem az én változatomat, ami egyrészt mindenmentes, másrészt meggymentes is – mert ez az egyetlen része a kókuszgolyónak, amit annyira nem szeretek.

Hozzávalók:

• 10 dkg kókuszliszt
• 10 dkg mandulaliszt
• 5 dkg növényi vaj (picit megolvasztva)
• 2 dl növényi tejszín
• 1 ek. lekvár – meggy, eper, barack, bármi, amit szeretünk
• kakaópor – amennyi csak belefér
• cukor ízlés szerint
• kókuszreszelék

1. Először összekeverem a száraz alapanyagokat.

2. Hozzáadom a vajat és a tejszínt. Addig keverem, amíg olyan állagú nem lesz, hogy kis golyókat tudjak belőle formázni. Beteszem a hűtőbe pár percre.

3. A kókuszreszeléket egy serpenyőben pár percig pirítom, de leveszem, mielőtt bebarnulna.

4. Cuki kis golyókat formázok a masszából, és megforgatom a kókuszban. Eközben Andris minőségellenőriz, hogy egyforma méretűek lesznek-e. (Nyilván nem :))

A(z egyik) kedvenc étkezésem a reggeli: imádok az erkélyen ücsörögni Andrissal, kávézgatni, eszegetni, olvasgatni, beszélgetni. Amikor elkezdtem a diétát, az étkezések eléggé funkcionálissá váltak, ettem, mert majd' éhen haltam. Nem volt ugyanis túl nagy választék eleinte: kiesett a palacsinta, a tojás, a péksütik, nem volt értelme nagy feneket keríteni a reggeliknek. Ezért csak gyorsan ettem egy kis gyümölcsöt, ittam egy teát és kész. Pont ezért Andris is leszokott a nyugis, kiadós reggelizésről. De úgy döntöttem, kihasználom a nyár utolsó hétvégéjét, és kitalálok valamit, hogy újra csodás hétvégi reggeleink legyenek.

Morzsát, vagy eredeti nevén crumble-t Jamie Olivertől tanultam készíteni. Minden eredetileg angolos kajában rá hagyatkozom, és még sose bántam meg. Régebben, amikor még lehetett, zabpehelyből készítettem, és vaníliafagyival ettük. De most itt a mindenmentes változat.

Hozzávalók:

• bármilyen gyümölcs, úgy 30 dkg, lehet málna, alma, cseresznye, meggy, körte, ki mit szeret :) (én a fagyasztóban talált málnát, kb. 25 dkg, és egy almát tettem bele)
• úgy 10-15 dkg mandulaliszt (tudom, nem vagyok túl precíz, de hát reggel készült, nézzétek el légyszi)
• 5 dkg növényi vaj
• fahéj
• egy vaníliarúd belseje kikaparva
• cukor vagy méz - annak aki igényli

0. Előmelegítem a sütőt 200 fokra -  csak hogy erre se kelljen várni :)

1. A gyümölcsöket nagyjából egyforma méretüre aprítom és egy tűzálló tálba teszem.

2. Meghintem fahéjjal, a vaníliával, ráteszem a cukrot vagy mézet, ha szeretném

3. A lisztet és a vajat kézi mixerrel addig keverem, amíg morzsa állagú nem lesz.

4. Egyenletesen a gyümire szórom, és be a sütőbe. Kb. 20-25 perc alatt megsütöm, szépen megpirul a teteje. Még forró volt, mi már nekiestünk :)

Azt hiszem, az a diétázás egyik legnehezebb része, hogy sokkal nehezebb nassolni, mint korábban. Eddig "csak" a lelkiismeretemmel kellett megküzdenem, ha megkívántam valamit, egy kis ropit, csokit. Most pedig, hogy nagyon igyekszem betartani a játékszabályokat, borzasztó nehéz bűnözni. Már pedig a sorozatnézéshez (és az olvasáshoz, a netezgetéshez, borozgatáshoz... egyszóval mindenhez) nassolni KELL.

Szóval elhatároztam, hogy kitalálok valami sós nasit. Ez a recept pogácsának indult, és a diétás kategóriában talán annak is néz ki, az íze viszont sokkal inkább emlékeztet a rozsos, vagy teljes kiőrlésű, vagy magos zsemlék, kiflik ízére. Így lett a pogácsából zsemle. De igyekszem a pogira is kitalálni valamit.

Hozzávalók:

• 10 dkg lenmagliszt (én a lenmagot daráltam le)
• 30 dkg kölesliszt
• 2 db közepes méretű burgonya
• 1 dl tej (inkább semleges ízű, szója vagy mandula)
• 15 dkg növényi vaj
• 1 dl növényi tejszín
• 2 tk. só
• szerecsendió
• fél csomag szalakáli
• szezámmag a tetejére

1. A krumplikat pici vízben felteszem főni. Ha megpuhult, botmixerrel pépesítem.

2. Összekeverem a száraz hozzávalókat.

3. Hozzáadom a folyékony dolgokat, plusz a pépes krumplit.

4. Addig gyúrom, míg úgy összeáll, hogy formázni tudjam.

5. Kis golyókat gyártok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, és megszórom szezámmaggal.

6. 200 fokos sütőben kb. fél óra alatt megsütöm.

Ez a recept két (vagy három) dolognak köszönhető: (a tésztaimádatom mellett) Mautner Zsófi imádatos paradicsomszószának és a Culinarisban arany áron kapható hajdina tésztának.

Megmondom őszintén, nagyon sok szomorú pillanatot okozott már nekem a hajdina, mert gyakorlatilag minden, amit hajdinalisztből készítettem ehetetlenül rossz lett. Ezért csak közepesen villanyozott fel, mikor valami véletlen folytán rábukkantam az interneten erre a mindenmentes tésztára. Azt hittem rémes íze lesz ennek is. Andris lelkesebb volt, mint én, végül ő ment el a Culinarisba, hogy megvegye, hátha mégsem olyan rossz, és ettől kicsit bővül a fogyasztható élelmiszerek köre számomra. A tészta ugyanis mindenmentes: se tojás, se gabonafélék, semmi!

Aztán rászántam magam, hogy megkóstoljam, de egyfajta biztosítékként a szószt Mautner Zsófi atombiztos csúcsfinom paradicsomszósz receptje alapján készítettem, arra számítva, hogy ez elnyom minden mellékízt, ha rosszra fordulnak a dolgok. Végül minden csodásan alakult :) 

Hozzávalók:

• fél kg darált hús (ezt Mautner Zsófi receptjében nincs, de egy férfinak húsmentes tésztát adni...)
• 5 dl passzírozott paradicsom - nekem minden évben Anyukám tesz el paradicsomot, annál finomabb nincs is, majd megosztom a titkát :)
• egy közepes fej vöröshagyma
• pár gerezd fokhagyma
• egy répa
• néhány szár zeller
• egy szép nagy paradicsom
• olivaolaj
• oregano, bazsalikom, só, bors

1. Az oliván megpirítom a hagymákat.

2. Ráteszem a húst, sózom, borsozom.

3. Amikor megpirult, hozzáadom a paradicsomlevet, a répát, a zellert és a zöldfűszereket.

4. A paradicsom héját lehúzom, felvágom és ezt is hozzáadom. Tipp: ha egy kis edénybe forralunk vizet, és a hasán kicsit bevágott paradicsomot egy kis időre beledobjuk, utána nagyon könnyen le tudjuk húzni a héját.

5. Addig főzöm, amíg a paradicsom szét nem fő. Ha ez megtörtént, kihalászom a zellert és a répát.

6. A hajdinatésztát a csomagoláson jelzettek szerint főzöm 5-6 percig, és leöblítem tálalás előtt. A hajdinatészta nem szívja magába úgy a vizet, mint a hagyományos, szóval nem hogy nem rossz, hanem egyszerűen szuperfinom! :)

Nem tudom miért, de sokáig úgy voltam én is az áfonyával, mint a vendégek a My Blueberry Nights című Wong Kar Wai filmben: felfalják az almás pitét, de az áfonyáshoz hozzá sem nyúlnak. Andris kitartó áfonyapárti kampánya miatt viszont mostanában már rendesen kezdtem lelkiismeret-furdalást érezni, ő ugyanis nagyjából napi rendszerességgel magyarázza el miért is MUSZÁJ áfonyát enni. Minden alkalommal olyan lelkesedéssel és olyan részletgazdagon adja elő az áfonya utolérhetetlen érdemeit, hogy úgy döntöttem, ő is megérdelmi azt az elképzelhető legnagyobb dicsőséget, ami csak gyümölcsöt érhet, hogy süti lesz belőle.

Előtte azonban íme Andris érvei az áfonya mellett:

• javul a kapillárisok vérellátása, ezért szerinte ha sokat eszem, majd nem lesz hideg a kezem meg a lábam
• minden zöldségnél és gyümölcsnél több antioxidáns van benne
• jól hat az emésztésre, gyulladáscsökkentő
• késlelteti az öregedéssel járó kognitív problémákat
• javítja a látást (na egy pitétől azért nem javult dioptriákat a szemünk:) )

Hozzávalók:

A tésztát az almás pitéhez hasonlóan készítem el:

1. Összekeverem a száraz anyagokat: a mandulalisztet, a cukrot, a csipet sót, a szódabikarbónát, az útifű maghéjat.

2. Hozzáadom a növényi vajat, a tejszínt és az almát. Ha kell, konyhai robotgéppel is rásegítek.

3. A végén kézzel gyúrom, hogy lássam, összeáll-e a tészta.

4. A tészta kétharmadát egy kikent piteformába teszem és kézzel belenyomkodom.

5. Elkészítem a tölteléket: az áfonyát összekeverem a cukorral, ráöntöm a citromlevet és hozzáadom annak reszelt héját is. Rögtön a tésztára is teszem.

6. A maradék egyharmad tésztából sodrom a rácsokat, óvatosan a tetejére teszem.

7. Kb. 200 fokon max. fél óra alatt megsütöm. Miután kisült, Norah Jones dalával tálalom. :)

Ha meg kellene mondanom, mi hiányzik legjobban a hagyományos ételek közül, akkor azonnal rá tudnám vágni: a carbonara spagetti és az aranygaluska. Ez utóbbi Anyukám egyik remeke, gyakorlatilag egy egész tepsivel meg tudok belőle enni egy nap alatt. A carbonara pedig valójában számomra a megoldás minden problémára: fáradtságra, rossz kedvre, bármire, a Vapianonak pedig nem csak akkor nem tudok ellenállni, amikor a Petőfi Sándor utca környékén sétálunk, hanem szimplán akkor sem, ha véletlenül valamiért eszembe jut – mert akkor menni KELL.

Akkor fogalmazódott meg bennem az igény, hogy mindenmentes carbonarat kell készítenem, amikor egy máltai nyaralás alatt egy hétig csak steaket és salátát ettem. Hiányzott a szósz, az erőteljesebb ízek. Ezért a reptérről az első utunk a boltba vezetett, bevásároltunk, és nekiálltunk, hogy kitaláljuk az én verziómat. Ilyen lett.

Hozzávalók:

• 50 dkg csirkemell v. pulykamell (tulajdonképp bármilyen hús lehet, de ez elég gyorsan megpirul és nekem valamiért ez illik hozzá)
• olivaolaj
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma (minél több, annál jobb!)
• 1 csomag apróra kockázott bacon (kb. 200 gr)
• kb. 4-5 dl kókusz- vagy mandulatejszín (itt a mennyiséget nem tudom pontosan megmondani, mert egyrészt mi hígítottuk vízzel, másrészt teljesen ízlés kérdése, hogy ki mennyire szereti ha szószos)

A köret:

Sültkrumplival ettük, amit mi így készítünk: apró kockákra vágjuk a meghámozott krumplit, majd sütőpapírral bélelt tepsire terítjük. Sózzuk és olivaolajjal meglocsoljuk, jól átforgatjuk, hogy mindenhol érje. 25 percig sima alsó-felső sütési módon, majd újabb 25 percig légkeveréssel sütjük, míg megpirul. Érdemes úgy 10 percenként átforgatni, különben letapad, nem egyenletesen sül meg. Finom, egészségesebb és még olajszag sincs.

Szerintem jó lehet még rizzsel vagy gluténmentes tésztával is, csak nálam ezek is tiltólistán vannak.

És a lényeg: a „carbonara”:

1. A hagymát felaprítom, egy lábasba teszem. Mautner Zsófitól tanultam, hogy a hagymát meg kell sózni, akkor enged egy kis levet, és így kevesebb olaj kell hozzá, csak kb. két evőkanálnyi.

2. Hozzáteszem a fokhagymát is.

3. A bacont, mivel abból is sül ki némi zsiradék, külön pirítom meg, és a felesleget leöntöm róla mielőtt majd a szószhoz hozzáadom, de erről majd később.

4. A megdinsztelt hagymához hozzáadom a kockára vágott húst. Andris nálunk a húsfelelős, biztos azért mert inkább ő a nagy húsevő is. Mérnöki precizitással képes tökéletesen egyforma kockákra vágni a húst, ezért szuperkönnyű dolgom van, gyorsan és egyformán sül. Ő szokta fűszerezni is, sóval és frissen őrült borssal.

5. Amikor megpirult a hús, hozzáadom a bacont, amiről előzőleg lecsöpögtettem a felesleges zsírt. Ez azért fontos, mert utálom, ha a tejszínes szószok tetejére kiül a zsiradék. Mivel általában viszem magamnak az ebédet a munkahelyemre, és így melegítem is az ételeket, ez fontos szempont.

6. Már csak a tejszín hiányzik ekkor: lehúzom a tűzről, és hozzáadom azt is. Összeforralom és elvileg kész is.

Most viszont még írnék a kóstolgatás fontosságáról. Nem, nem azért, hogy magamat igazoljam. Igen, főzés közben gyakorlatilag folyamatosan eszem: az alapanyagokat kóstolgatom, a készülő ételt tesztelgetem, szóval mire elkészülök vele, tulajdonképpen jól is szoktam lakni.:) Itt viszont szerintem tényleg nagyon fontos, hogy megkóstoljuk, mielőtt késznek nyilvánítjuk a „carbonarát”, különösen, ha kókusztejszínt használtunk. A kókusznak ugyanis eléggé kiérződik az íze. Szerintünk ettől különleges lett, de ha valaki ezt nem szereti, tudja ellensúlyozni fokhagymával, borssal, vagy ha vízzel hígítja a tejszínt – szerintem még a végén sem késő fűszerezni, csak kicsit tovább kell főzni, hogy kedvünkre összeérjenek az ízek.

Amióta diétázom, a legjobban a házi sütemények hiányoznak. Bár korábban sem finomlisztből készítettem a sütiket, zabliszttel vagy rozsliszttel helyettesíteni azért sokkal könnyebb, mint kölessel vagy hajdinával. Sőt, mivel el kell hagynom a tejet, tojást, élesztőt és a sütőport is (igen, a kukoricakeményítő...), gyakorlatilag nincs semmi normális alapanyag, amiből első látásra süti készülhetne.

De mivel egész életemben azzal a mögöttes gondolattal fogyasztottam a főételeket, hogy hagynom kell helyet a desszertnek, mert az a LÉNYEG, nem adtam fel. Bújtam a diétás blogokat, és gyártottam a rémes sütiket. Furcsa volt az állaguk, mindnek szörnyű mellékíze volt. Szóval elsőre semmi sem akart úgy viselkedni, sikerülni, ahogy azt én elképzeltem. Aztán eldöntöttem, hogy nem mások diétás receptjeiből indulok ki, hanem a saját régi kedvenceim elkészítéséből, csak megkeresem a legjobb helyettesítőket. Így született az almás pite receptje, és egyébként a blog gondolata is.

  Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg mandulaliszt
• 10 dkg növényi vaj
• 2 dl mandulatejszín
• 1 nagyobb alma
• fél dl víz
• 5 dkg nyírfacukor
• 2 ek. útifű maghéj
• 2 tk. szódabikarbóna
• egy csipet só
• porcukor a tetejére (porcukorból is van már mindenféle egészségesebb változat is, én a nyírfacukrot szoktam kávédarálón darálni)

 Hozzávalók a töltelékhez:

• kb. 1 kg alma
• fahéj (ízlés szerint, mi jó fahéjasan szeretjük)
• egy citrom leve (elhagyható)
• nyírfacukor (ízlés szerint, ha édes az alma, elég egy kevés is, de akár el is hagyható)

1. Bár sokan nem szeretik, ha megbarnul az alma, a töltelékkel szoktam kezdeni. A citrom egyébként arra hivatott, hogy ezt megakadályozza, de igazából szerintem lényegtelen, mert a pitében úgy is barna lesz. Tehát megpucolom az almákat, és egy nagyobb lyukú reszelőn lereszelem egy nagy tálba, majd félreteszem. Jó sok levet fog ereszteni, amit majd a végén leöntök róla.

2. Hozzálátok a tésztához. Ahhoz, hogy összeálljon, kell valami, ami pótolja a tojást. Ez az egyetlen funkciója a tojásnak a sütikben, az ízének semmi jelentősége, ezért olyasmit kell beletenni, ami segít összefogni a tésztát. Ez esetben az almát választottam. Tehát megpucolom, felkockázom az almát, és a vízben puhára főzöm. Amikor megpuhult, botmixerrel pépesítem.

3. Összekeverem a száraz anyagokat: a mandulalisztet, a cukrot, a csipet sót, a szódabikarbónát, az útifű maghéjat (ez segít, hogy jobban átsüljön a tészta).

4. Hozzáadom a növényi vajat, a tejszínt és az almát. Mivel az alma még langyos, megolvasztja a vajat, így könnyű összedolgozni. Ha kell, konyhai robotgéppel is rásegítek.

5. A végén kézzel gyúrom, hogy lássam, összeáll-e a tészta. Addig gyúrom, míg olyan állagú nem lesz, hogy kézzel ki tudjam nagyjából nyújtani (sodrófával ugyanis ez nem igen megy ennél a tésztánál).

6. Kettéosztom a tésztát.

7. Sütőpapírral bélelt tepsire teszem az egyik felét. Erre jön a töltelék.

8. A félretett almát jól kinyomkodom, hogy ne áztassa el a tésztát. Hozzáadom a fahéjat és a cukrot, jól összekeverem, majd a tésztára teszem.

9. A tészta másik felét is kézzel ugyanakkorára nyújtom, majd a töltelékre teszem.

10. Mielőtt a sütőbe kerül, a felső tésztát villával megszúrom pár helyen. Kb. 200 fokon fél óra alatt megsütöm.

Amikor elkészült, várok, hogy picit hűljön, mert melegen nagyon könnyen törik, nehezen vágható. Persze ha kibírom... :)